Sosem voltam jó rajzoló. A suliban mindig csak annyit rajzoltam le, amennyit muszáj volt. Semmi extra, semmi igyekezet. Csak legyünk már túl rajta! Úgy gondoltam, mindenki másban jó! Én ebben pont nem. Nagyon nem. Mégis, mindig irigykedve néztem azokat, akik pár ceruzavonás után, gyönyörű képeket raktak le az asztalra. Szinte, csodáltam a tehetségüket.
Jó ideje nem töprengtem már ezen. Aztán megszületett a kislányom, és elkezdett beszélni: „Anya, rajzol cicuska!” Ezzel még csak-csak megbirkóztam, de aztán jöttek a szebbnél-szebb feladatok: maci, kamion, helikopter… Na, itt jöttem rá, hogy ez így nagyon nem fog menni. Be kellett valljam, nem tudok rajzolni. Éreztetek már így? Nagyon rossz érzés. Nem mintha, el kellene számolnom ezzel bárki előtt is, de ha már a kislányom kérésének sem tudok eleget tenni, az nem a legkellemesebb érzés.
Aztán eszembe jutott Mucsi Tina, a
Tündérliget - a Kreatív önismeret kertjének megálmodója. Tina a fengshui, és a kineziológia tanulmányozása után, 2008-ban ismerkedett meg a jobb agyféltekés rajzterápia elveivel, aminek azóta is a szerelmese.
Folytatás
itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése