Egy kicsit másképp...

Bevallom, a mai bejegyzésem egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. Vagy mégsem?! Egy hete már kigondoltam, hogy miről is fogok írni. Fejben már össze is raktam, de a héten láttam egy olyan csodálatos videót, ami teljesen magával ragadott. Így az eredetileg tervezett bejegyzésemre még egy kicsit várni kell. :)

Mint azt korábbi írásaimban már olvashattátok, a szülővárosom Salgótarján. Évekig távol voltam, de bárhol éltem, mindig visszahúzott a szívem. Kövezzetek meg érte, nem bánom. Én akkor sem tagadom, hogy hiányzott ennek a vidéknek a szépsége.

A folytatásért katt ide.

Te melyiket választanád?

Te milyen iskolában tanulnál szívesen? Egy nyüzsgő város szívében, ahol szinte minden egy karnyújtásnyira van tőled? Pár perc alatt elérsz az üzletekbe, a könyvtárba, moziba vagy színházba. Megnézheted a leghíresebb focicsapatok meccseit, vagy ellátogathatsz a kedvenc együttesed koncertjére. Vagy szívesebben töltöd az idődet egy romantikus, hagyományőrző kisvárosban, ahol esténként a tóparton andalogva szellőztetheted ki a fejedet? Ahol a kisboltokban családi receptek alapján készített lekvárt vagy sajtot vásárolhatsz. Esetleg arra vágysz, hogy egy iskola-komplexumban tanulhass az erdő közepén, távol a külvilág zajától? Ahol a kötelező órák után a természet lágy ölén magadba mélyedhetsz, és inspirációt gyűjthetsz.

Szerencsésnek tartom magam, mert a korábbi munkahelyemen lehetőséget kaptam arra, hogy meglátogassam az egyik leghíresebb nyelviskola intézményeit. A Linguarama nyelviskola vendégeként bepillantást nyerhettem a kulisszák mögé. Egy pár napig én is csatlakozhattam az ottani nyelvtanulókhoz. Elképesztő benyomást tett rám az az elszántság és profizmus, amely az iskolát jellemezte. Ezeket a tapasztalatokat szeretném röviden összefoglalni Nektek.
A tanítás 3 különböző helyszínen zajlik. Mindhárom területen lehetőség van egyéni és csoportos, illetve általános és specifikus nyelvtanulásra.

1. London szívében
A nyelviskola London központjában található. 20 igényesen felszerelt teremmel, a legmodernebb technológiával várja a tanulni vágyókat. Az a hallgató, aki a londoni helyszínt választja, az órák után is rengeteg lehetőséget talál arra, hogy tudását fejlessze. Egyéni szabadidős tevékenységeken túl, az iskola is szervez közös esti programokat, színházlátogatásokat, hajókirándulásokat, vagy csak egy esti sörözést valamelyik angol pub-ban. Ahogy mi is csatlakoztunk a csoporthoz, a legelső, ami szembetűnt az volt, hogy nem csak fiatalok, de idős házaspárok, társaságok is vidáman fecsegtek, lazítottak. Nagyon jó volt ezt látni! Nem számított a kor, nem érezték magukat kirekesztettnek!

2. Stratford-Upon-Avon
Ez a város több, mint Shakespeare szülővárosa. A maga kedves, romantikus stílusával magával ragadja az idelátogatókat. Sosem felejtem el azt a hangulatot, ami átjárt, ahogy végigsétáltunk a fák között, az Avon folyó partján található kisvárosban. E hely hűen őrzi hagyományait. A mai napig abban a stílusban áll, ahogyan maga Shakespeare is láthatta. A 16 teremmel rendelkező nyelvi központ pár percre található Shakespeare szülőházától. Nincs távol a városközponttól sem, így könnyedén be lehet sétálni egy ebédre, vagy esténként egy vacsorára. A város 3 színháza számos esti programot kínál, ami szintén segíti a tanulók hatékony nyelvi fejlődését. A helyiek is barátságosan, szeretettel mesélnek szülővárosukról.

3.Cheney Court
A Bath közelében található nyelvi központ volt a kirándulásom legszebb állomása. Ez a tradícionális stílusban épült vidéki rezidencia egyedülálló lehetőséget biztosít az idelátogatóknak. Egy tipikus angol környezet, ahol a tradíció és a modern technológia egyesül. A tanulók elszállásolására kis apartmanokat hoztak létre az iskola mellett. A koncentrálás a tanulásra itt maximális. Számos kikapcsolódási lehetőség mellett az egyéni fejlődéshez is támogatást biztosítanak. Itt különböző országok, különböző kultúrák, és különböző szektorok találkoznak, ami mindenki számára kivételes fejlődést biztosít. Az iskola itt is nagy hangsúlyt fektet az órákon túli közös programokra.
Emlékszem, az első napon már a reggelinél beszélgetésbe kezdtünk valakivel, amit az esti táncos rendezvényen folytattunk. Csak utólag jöttem rá, hogy milyen magabiztosan szólaltam meg idegen emberek előtt. Pár nap alatt rengeteget fejlődtem. Ami a legfontosabb volt: bátrabb lettem! Nem voltam benne biztos, hogy amit mondok, az helyes, de belekezdtem és a másik megértette! Óriási élmény volt!

Ha a fent említett három helyszín közül választhatnál, te melyiket választanád? Miért? Mi a legfontosabb számodra az iskola választásánál?

Ha véleményed, hozzászólásod van a témával kapcsolatban, kérlek, írd meg nekünk megjegyzésként, vagy küldd el a tanuljunknogradban@gmail.com címre.

Testbeszéd

Te hogyan alkotsz véleményt, ha új emberrel találkozol? Mit nézel meg először? Az illető szemét? A kezét? Fontos számodra az első benyomás? Változik a róla alkotott véleményed, ha megszólal?
Találkozáskor az első pár másodperc alatt véleményt formálunk a másik emberről. Csak rápillantunk, és ítéletet hozunk mielőtt még a másik megszólalna. Az öltözködése, megjelenése és a testbeszéde alapján. A kapcsolatok kialakításában nagy jelentősége van az első benyomásnak és a testbeszédnek. Nem csak az üzleti életben, de magánéletünk során is. Nem árt, ha értelmezni tudjuk a partnerünk jelzéseit.

A párbeszédek során a verbális (szóbeli) kommunikációt, non-verbális jelzések követik. Kevesen tulajdonítanak ennek nagy jelentéséget, pedig a verbális és nonverbális információcsere aránya egy átlagos beszélgetés során körülbelül 7% (verbális) és 93% (nonverbális). A szóbeli közlés tudatos tevékenység, míg a non-verbális inkább ösztönös, automatikus, csak részben szabályozható tudatosan. Sokszor, csupán figyelmességből, mást mondunk, mint, amit a testünk jelez. Ha jobban odafigyelünk, észrevesszük a különbséget. Jó dolog ez a tudás? Azt mindenki döntse el saját maga.

12 éves voltam, amikor magyar órán a tanárnő egy könyv bemutatásával kezdte az órát. Kérte, hogy játsszunk el különböző szituációkat, és ő a párbeszédek után, számos hasznos információt osztott meg velünk a résztvevőkről. Utólag kiderült, hogy szinte mind igaz volt. Teljesen ledöbbentem. Hogy lehet ez? Honnan tudta? Előre megbeszélte a többiekkel? Mindezt egy könyvből sajátította el? Azt éreztem, hogy nekem ez a könyv kell! Gyorsan feljegyeztem a címét: Allan Pease - Testbeszéd, és még aznap beszereztem. 2 nap alatt kiolvastam, majd a szerzett információt a barátaimon, osztálytársaimon próbálgattam. Később több cikket, ismertetőt, könyvet olvastam erről a témáról, és két nagyobb lélegzetvételű házi dolgozatom alapja is ez volt.

Azóta eltelt több, mint 20 év, és felmerült bennem a kérdés: "Hasznos volt számomra ez a tudás?" De gyorsan rájöttem a válaszra: egész életemben elkísért ez a tudás és mindenhol hasznomra vált. Gondolok itt a vizsgabiztosra, akinél megfigyeltem, hogy figyelmet tettet, de közben unatkozik. A főnökömre, aki gyakran átkulcsolta a lábát, jelezvén, hogy egyáltalán nem nyitott a beszélgetésünkre... A barátnőmre, aki azóta már nem is a barátnőm, mert a gesztusai elárulták, hogy hazudik. Néha bántott, hogy megláttam olyan dolgokat is, amiket nem szerettem volna, de megérte. Hisz kinek kell olyan barátnő, aki a szemedben kedves, de amint megfordulsz, hátba támad? Ugye senkinek? A szabadság iránti kérésemet is jobb, ha nem akkor ecsetelem a főnökömnek, amikor épp idegesnek látom, nem igaz? Vizsgán, felvételin sem árt másképp megközelíteni a témát, ha a vizsgáztató rosszalló tekintetét véljük felfedezni.
Bemutatok pár szituációt, amit ha megfelelően értelmezel, sok csalódást kerülhetsz el.

Nem győzöm hangsúlyozni az első benyomás fontosságát. A megjelenésen túl, nagy jelentőséggel bír a kézfogás is. Bármilyen idegesek vagyunk, bármennyire is izgulunk, próbáljunk határozottan kezet nyújtani. Ez a másikban bizalmat kelt, érzi, hogy magabiztos emberrel találkozott. Persze, ne roppantsuk szét az ujjait a szorításunkkal. :)
Különböző kultúrának, különböző jellegzetességei vannak. Megfigyelhetjük ezt például az intim zónák határainál. Ha túl közel mész valakihez, belépsz az intim szférájába és az illető automatikusan hátrálni kezd. Ez a mozdulat ösztönös, nem ellened szól, de ha nem észleled időben, és nem tartod tiszteletben, a másik kényelmetlenül fogja érezni magát a társaságodban.

Ha két emberrel beszélgetsz, a lábak állásából megfigyelheted, hogy kirekesztenek vagy aktív szereplőként kezelnek a társalgás során. Ha a másik két ember lába egymás felé mutat, mégha testükkel feléd is vannak fordulva, jobb, ha új témát keresel, hogy be tudj kapcsolódni a társalgásba. Érdekes ezt megfigyelni, ha 2 nő és 1 férfi beszélget. A lábak állása megmutatja, hogy a férfi melyik nőhöz vonzódik.

Az orrérintésnek is jelentősége van. Hasonló a szájőrzéshez, amikor a beszélő hazudik, és a kezével eltakarja a száját. Vagy ha hallgat, jelezheti azt is, hogy véleménye szerint a másik hazudik. Az orrérintés ennek egy kifinomultabb változata, de a jelzés értéke ugyanaz.

Ha a beszélgető partnerünk a kezét úgy kezdi el használni, mintha az fejtámasz lenne, nem árt, ha felpörgetjük vagy lezárjuk az aktuális témát. A fejtámasz az unalom egyértelmű jele. Azt próbálja megakadályozni, hogy a hallgató el ne aludjon. Ébresszük fel őt egy gyors témaváltással. :)

Számos hasonló jelzés van, amit tudatalatt küldünk, de ha odafigyelünk, ezek a mozdulatok tudatossá is válhatnak. A későbbiekben ezt a témát még elemezni fogjuk.

Hogyan tovább?

Biztosan előfordult már Veled is, hogy hosszú ideig motoszkált benned egy gondolat. Folyamatosan járt az agyad. Tudtad, hogy valami mást szeretnél, többet, értékesebbet, hasznosabbat. Minden pillanatban kerested a lehetőségeket, figyelted az égi jeleket, nyitott voltál mindenre, ami változást hozhat. Megválaszolatlan kérdések merültek fel benned.
- Miben vagyok jó?
- Miben vagyok jobb, mint mások?
- Miben lehetek a legjobb?
- Mit kellene tanulnom, fejlesztenem?
- Hogyan kezdjek hozzá?

Aztán számos álmatlan éjszaka után megtaláltad azt, ami igazán közel áll hozzád. Amire, ha csak rágondolsz, gyorsabban ver a szíved. Aztán jöttek sorban a jobbnál-jobb ötletek. Körvonalazódott benned az összkép. Szinte szárnyra kaptál, és ezernyi apró lehetőség villant fel előtted. Terveket szőttél, programokat állítottál össze. Kezedben a kis noteszeddel járkáltál mindig, mindenhová. Aztán eljutottál az első lépéshez.

Hogyan valósítsd meg az ötletedet? Szépen lassan, lépésenként elkezdted kidolgozni a témát. Időt és energiát nem sajnálva, csak a végső célt látva magad előtt. Amikor már "kézzel fogható" része is volt az ötletednek, szeretted volna azt megosztani másokkal is.
Mégis, kinek mutasd meg az elképzelésedet? Ki az, akiben megbízol? Akinek el szeretnéd mondani a jelenlegi legfontosabb dolgot az életedben? Az álmaidat, a vágyaidat? Elsőként természetesen, a hozzád legközelebb álló embereknek szerettél volna mesélni az új terveidről. Hiszen, ők biztosan támogatnak.

Aztán jött a hideg zuhany... Azok, akikre számítottál, nem mutattak érdeklődést az álmaid megvalósítása iránt. Vagy, ha meg is hallgattak, nem láttad az arcukon azt a lelkesedést, amit te vártál. Csalódtál.
- Ha azok az emberek, akik szeretnek, nem értékelik, amit teszek, akkor, mit várhatok másoktól?
- Van egyáltalán értelme folytatni?
- Kinek fog tetszeni, ha a szeretteimnek sem tetszik?
Ilyenkor nagyon sokan feladják, és később bánni fogják! Te ne tedd! Ne add fel! Legyél Te is egy, azok közül, akik továbblépnek, és sikeresen megvalósítják az álmaikat. Tudom, hogy nehéz lesz, de megéri.

6 fontos tanács, hogy miként lépj tovább:

1. Nem törődve a negatív visszajelzésekkel, menj tovább az úton, amit kinéztél magadnak. Programozd át az agyadat, hogy igenis, folytatni fogom. Nem szabad feladni. Lesznek még buktatók, lesznek újabb csalódások, de meg kell tanulni kezelni a nehézségeket. Szembe kell nézni a problémákkal.
2. Keresd azoknak az embereknek a társaságát, akik megértenek! Biztosan lesznek olyan emberek, akik támogatni fognak. Vadidegenek, akik nem véletlenül kerülnek majd az utadba! Segíteni, bátorítani fognak! Ez növelni fogja az önbizalmadat. Ez tesz majd erőssé! Képes leszel arra, hogy megvalósítsd az álmaidat! Ne add fel azért, mert mások nem tudnak rád hangolódni. Mert nem tudnak azonosulni Veled. Hidd el, nem ők tapossák ki az utadat! Azt neked kell megtenned!
3. Bízz önmagadban! Egy idő után, más is bízni fog benned! Sose add fel a hitedet! Tanuld meg értékelni a képességeidet, a tehetségedet és a kitartásodat! Nem fogsz mindent megkapni azonnal. Szépen lépésről-lépésre haladva érhetsz el a célodig. Néha-néha lesznek újra hullámvölgyek, de akkor is próbálj pozitív lenni. Ne engedd, hogy mások kedvedet szegjék!
4. Próbálkozz! Ha nem sikerül elsőre, próbálkozz újra! Aztán, okulva a hibáidból, próbáld meg másként! Folyamatos gyakorlással fejlesztheted képességeidet! Ahogy egy kisgyermek is teszi a járás tanulásánál. Elesik, de újra feláll, és újra próbálkozik.
5. Ne panaszkodj, ne siránkozz! Koncentrálj arra, amit el akarsz érni, ne arra, amitől félsz! Olyan gondolatok járjanak a fejedben, amelyek jobb kedvre derítenek. Tégy olyan dolgokat, amelyek feldobnak!
6. Fogadd el a változást! Minden ember szeretné, ha változna az élete. Jobbat, szebbet szeretne, mint, ami van. Önmagát azonban nehezen veszi rá a változásra! Próbáld feloldani a régi korlátaidat és ismerd fel nagyszerűségedet! Folyamatosan tanulj és fejleszd magad!
Ha bármikor hullámvölgybe kerülsz, gondolj ezekre a tanácsokra és bízz újra magadban!

Az első pillanattól kezdve...

Gyermekeinket születésük pillanatában - egyes kutatók szerint már a terhesség alatt, az anyaméhben is - elkezdjük tanítani. Az első öleléssel szeretetet, biztonságérzetet nyújtunk. Ettől a perctől kezdve folyamatosan arra tanítjuk, hogyan boldoguljon az életben. Minden tőlünk telhetőt meg akarunk neki adni, utat mutatni az általunk kitaposott ösvényen és még azon is túl.

A csecsemő ösztönösen reagál mindenre, és rendelkezik az alapvető kifejező eszközökkel. Kommunikál! Figyeljük csak meg, vagy emlékezzünk vissza! Ha valamelyik szükséglete nincs kielégítve, azon nyomban édesanyja tudtára adja. Hangos sírással jelzi, hogy éhes, álmos, fázik, tele a pelus, fáj a hasa stb. Az anya egyre inkább érti gyermeke jelzéseit, és valahogy zsigerből tudja, mi lehet a baj. A pici pedig vagy megelégedéssel reagál, hogy „Na, végre. Megértetted.” vagy folytatja a sírást és várja a következő mozzanatot.

Az első szavak megjelenésével a szóbeli kommunikáció alapjai jelentkeznek. Boldog, örömteli élmény az első „Pápá” vagy „Szia”. Ilyenkor még nem haragszik meg a babára a 80 éves nénike sem, ha sziá-val köszönti őt, hanem kedvesen, mosolyogva visszaköszön. Később értelmezzük és tanítjuk, hogy mikor kell a köszönés különböző formáit használni. Felnőttként már inkább meg sem szólalunk, ha valamiben nem vagyunk biztosak. Pedig miért ne tévedhetnénk néha?

A kicsik ösztönösen követik az illem alapjait. A napokban lettem figyelmes arra, hogy a 16 hónapos kislányom a mamájával telefonál: „Hallo, baba! Mama?” Teljesen ledöbbentem, amikor végiggondoltam a hallottakat. A kislányom követte a telefonálás alapvető szabályait:
1. köszönés – jelen esetben: Hallo
2. bemutatkozás – baba: lefordítva: „Itt baba beszél.”
3. érdeklődés - mama: „Te vagy az, mama?”
Ezután 10 perces „halandzsa” következett, közben a gyerek térült-fordult a lakásban, mintha dolga lett volna. Kérdéseket tett fel, hangsúlyozott, hangosan majd halkabban beszélgetett, nevetett és veszekedett. Hihetetlen volt, ahogy babanyelven kommunikált.
A gyermek minden pillanatban tanul. Ösztönösen figyel, utánoz, ismétel, gyakorol. Felnőttként miért olyan nehéz ez? Egész életünkben új dolgokat fedezünk fel, fejlesztjük, képezzük magunkat. Miért ne tehetnénk ezt újra gyermeki lelkesedéssel?

Amióta megszületett a kislányom, folyamatosan tanulok tőle! Ha van a környezetedben pici baba, figyeld meg őt pár percig. Add át magad az élménynek! Lásd, amit ő lát, és tapasztalj meg mindent újra! Hidd el, ámulatba ejt az a pici emberi lény, aki most Téged tanít! Táplálkozz az ő lelkesedéséből és ne félj újra érdeklődni, keresni, kutatni. Kilépni egy picit a megszokott életedből, belekezdeni valami újba! Lehet ez egy új kézműves hobbi, egy új nyelv és kultúra megismerése, kertépítés vagy lakberendezés tanulása. Keress olyan elfoglaltságot, amiben kiteljesedhetsz! Gyermekként mi volt a vágyad? Sikerült megvalósítani az álmaidat? Még nem késő belevágni! Hidd el, nem bánod meg! Csak elkezdeni nehéz, aztán minden megy magától! Jó tanulást!