Testbeszéd

Te hogyan alkotsz véleményt, ha új emberrel találkozol? Mit nézel meg először? Az illető szemét? A kezét? Fontos számodra az első benyomás? Változik a róla alkotott véleményed, ha megszólal?
Találkozáskor az első pár másodperc alatt véleményt formálunk a másik emberről. Csak rápillantunk, és ítéletet hozunk mielőtt még a másik megszólalna. Az öltözködése, megjelenése és a testbeszéde alapján. A kapcsolatok kialakításában nagy jelentősége van az első benyomásnak és a testbeszédnek. Nem csak az üzleti életben, de magánéletünk során is. Nem árt, ha értelmezni tudjuk a partnerünk jelzéseit.

A párbeszédek során a verbális (szóbeli) kommunikációt, non-verbális jelzések követik. Kevesen tulajdonítanak ennek nagy jelentéséget, pedig a verbális és nonverbális információcsere aránya egy átlagos beszélgetés során körülbelül 7% (verbális) és 93% (nonverbális). A szóbeli közlés tudatos tevékenység, míg a non-verbális inkább ösztönös, automatikus, csak részben szabályozható tudatosan. Sokszor, csupán figyelmességből, mást mondunk, mint, amit a testünk jelez. Ha jobban odafigyelünk, észrevesszük a különbséget. Jó dolog ez a tudás? Azt mindenki döntse el saját maga.

12 éves voltam, amikor magyar órán a tanárnő egy könyv bemutatásával kezdte az órát. Kérte, hogy játsszunk el különböző szituációkat, és ő a párbeszédek után, számos hasznos információt osztott meg velünk a résztvevőkről. Utólag kiderült, hogy szinte mind igaz volt. Teljesen ledöbbentem. Hogy lehet ez? Honnan tudta? Előre megbeszélte a többiekkel? Mindezt egy könyvből sajátította el? Azt éreztem, hogy nekem ez a könyv kell! Gyorsan feljegyeztem a címét: Allan Pease - Testbeszéd, és még aznap beszereztem. 2 nap alatt kiolvastam, majd a szerzett információt a barátaimon, osztálytársaimon próbálgattam. Később több cikket, ismertetőt, könyvet olvastam erről a témáról, és két nagyobb lélegzetvételű házi dolgozatom alapja is ez volt.

Azóta eltelt több, mint 20 év, és felmerült bennem a kérdés: "Hasznos volt számomra ez a tudás?" De gyorsan rájöttem a válaszra: egész életemben elkísért ez a tudás és mindenhol hasznomra vált. Gondolok itt a vizsgabiztosra, akinél megfigyeltem, hogy figyelmet tettet, de közben unatkozik. A főnökömre, aki gyakran átkulcsolta a lábát, jelezvén, hogy egyáltalán nem nyitott a beszélgetésünkre... A barátnőmre, aki azóta már nem is a barátnőm, mert a gesztusai elárulták, hogy hazudik. Néha bántott, hogy megláttam olyan dolgokat is, amiket nem szerettem volna, de megérte. Hisz kinek kell olyan barátnő, aki a szemedben kedves, de amint megfordulsz, hátba támad? Ugye senkinek? A szabadság iránti kérésemet is jobb, ha nem akkor ecsetelem a főnökömnek, amikor épp idegesnek látom, nem igaz? Vizsgán, felvételin sem árt másképp megközelíteni a témát, ha a vizsgáztató rosszalló tekintetét véljük felfedezni.
Bemutatok pár szituációt, amit ha megfelelően értelmezel, sok csalódást kerülhetsz el.

Nem győzöm hangsúlyozni az első benyomás fontosságát. A megjelenésen túl, nagy jelentőséggel bír a kézfogás is. Bármilyen idegesek vagyunk, bármennyire is izgulunk, próbáljunk határozottan kezet nyújtani. Ez a másikban bizalmat kelt, érzi, hogy magabiztos emberrel találkozott. Persze, ne roppantsuk szét az ujjait a szorításunkkal. :)
Különböző kultúrának, különböző jellegzetességei vannak. Megfigyelhetjük ezt például az intim zónák határainál. Ha túl közel mész valakihez, belépsz az intim szférájába és az illető automatikusan hátrálni kezd. Ez a mozdulat ösztönös, nem ellened szól, de ha nem észleled időben, és nem tartod tiszteletben, a másik kényelmetlenül fogja érezni magát a társaságodban.

Ha két emberrel beszélgetsz, a lábak állásából megfigyelheted, hogy kirekesztenek vagy aktív szereplőként kezelnek a társalgás során. Ha a másik két ember lába egymás felé mutat, mégha testükkel feléd is vannak fordulva, jobb, ha új témát keresel, hogy be tudj kapcsolódni a társalgásba. Érdekes ezt megfigyelni, ha 2 nő és 1 férfi beszélget. A lábak állása megmutatja, hogy a férfi melyik nőhöz vonzódik.

Az orrérintésnek is jelentősége van. Hasonló a szájőrzéshez, amikor a beszélő hazudik, és a kezével eltakarja a száját. Vagy ha hallgat, jelezheti azt is, hogy véleménye szerint a másik hazudik. Az orrérintés ennek egy kifinomultabb változata, de a jelzés értéke ugyanaz.

Ha a beszélgető partnerünk a kezét úgy kezdi el használni, mintha az fejtámasz lenne, nem árt, ha felpörgetjük vagy lezárjuk az aktuális témát. A fejtámasz az unalom egyértelmű jele. Azt próbálja megakadályozni, hogy a hallgató el ne aludjon. Ébresszük fel őt egy gyors témaváltással. :)

Számos hasonló jelzés van, amit tudatalatt küldünk, de ha odafigyelünk, ezek a mozdulatok tudatossá is válhatnak. A későbbiekben ezt a témát még elemezni fogjuk.