A Főiskola elvégzése után a fővárosban, először egy multinacionális
cégnél sikerült elhelyezkednem asszisztensként. Ebben a környezetben gyorsan
megtanultam és megszoktam, hogy én - mint asszisztens - csak a felső-, és
középvezetők asszisztenseivel, titkárnőivel egyeztetek. A főnököknek maximum
annyit mondtam: "Jó napot kívánok, kapcsolom!"
5 év után visszaköltöztünk vidékre, a
szülővárosomba, ahol - fele annyi fizetésért - megpályáztam és megnyertem egy
menedzseri pozíciót. Az első nap elém rakták az ügyfelek, partnerek listáját
telis-tele csupa ügyvezető és igazgató nevével. "Akkor, velük ezentúl te
tartod a kapcsolatot. Árat kell emelnünk, tájékoztasd őket!"
Még most is a fülemben visszhangzik a főnököm
hangja. "Mit keresek én itt?" Ezt biztosan nekem mondták?" Gondoltam magamban. Aztán megvártam, amíg a kollégám elmegy valamerre, bezárkóztam az irodába,
egy papírra előre felvázoltam mit szeretnék mondani, és tárcsáztam az első
számot. Persze, kinyomtam, mielőtt kicsönghetett volna. Ezt eljátszottam párszor, aztán egyszer nem voltam elég gyors. Kicsöngött!
Sosem felejtem el, mennyire izgultam. Nem volt tükör az irodában, de
már a gondolattól elpirultam, hogy egy "főnökkel" fogok beszélni. A
szívem ezerrel vert és próbáltam megszólalni gombóccal a torkomban, tudván,
hogy a hangom remegni fog. Aztán a vonal túlsó végén megszólalt egy hang és
tudtam, nincs visszaút. 2 héten keresztül ezt a "bezárkózós" módszert
alkalmaztam. Teljes stresszben indultam munkába minden nap. Nekem senki nem
mondta, hogy ez ilyen nehéz. Senki sem mutatta meg, hogyan kell a főnökökkel
beszélgetni. Aztán, amikor már valakivel többször beszélgettem, kiderült, hogy
az egyik épp babát vár, a másiknak megbetegedett a felesége, a harmadik információt
gyűjt a szülővárosomról és a segítségemet kéri.
Rájöttem, hogy én - mint menedzser - közvetlenül
"velük" beszélgetek, és "ők" is ugyanolyan földi halandók,
mint én, ugyanolyan napi szintű problémákkal, mint én. Hát, ezt nekem eddig
miért nem mondta senki???
A tanfolyamok végén, a vizsgáknál jusson eszedbe ez a pár sor. Ezzel a tudattal próbálj nekiindulni minden egyes megmérettetésnek, kihívásnak! Ne izgulj, ne tarts a kérdezőtől, vizsgabiztostól vagy éppen az új partneredtől! Ő is ember, hasonló problémákkal, mint
te. Légy olyan higgadt és nyugodt, mint a képen látható kiscica. :) Sok sikert!
Ha esetleg, Te is kerültél már hasonló helyzetbe, küldd el a történetedet a tanuljunknogradban@gmail.com címre.
Osszuk meg egymással a tapasztalatainkat, hogy tanulni tudjunk belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése