Arcok Nógrádból 2. rész - Al Ghaoui Hesna

A múlt hónapban indult el új sorozatom, Arcok Nógrádból címmel. Elsőként Gáspár Laciról készült egy bejegyzés. (Aki nem olvasta itt: Arcok Nógrádból 1. rész megtekintheti.) Szeretnék minden hónapban bemutatni egy embert, aki innen, Nógrád megyéből indult, mégis sikerült híres emberré válnia. Élete számunkra hihetetlennek, vagy meseszerűnek tűnik. Igen, tűnik. Hiszen, nem látjuk, mi is zajlik a háttérben, csak azt látjuk, amit a média mutat róluk. Mégis, ők azok, akik elérték céljaikat, és méltán lehetnek példaképeink. Utat mutathatnak nekünk abban, hogy mi is meg tudjuk valósítani álmainkat, vágyainkat, ha nagyon szeretnénk. Ebben a hónapban ismerkedjünk meg egy törékeny fiatal lánnyal: Al Ghaoui Hesnával.

Hesna Debrecenben született, de gyermekkorát Salgótarjánban töltötte. Édesanyja magyar, édesapja szír származású. Szülei a város elismert orvosai. Hesnával egy iskolába jártunk. Nem voltunk barátnők, csak köszönőviszonyban voltunk. Mindig kedvesen mosolygott, bármikor találkozunk. A középiskolát Szolnokon végezte. 16 évesen ösztöndíjjal egy portlandi középiskolában tanult. Egy sokoldalú, különleges lány erős arab identitással, képzőművész tehetséggel. Különösen tehetséges a festészetben. Képzőművésznek készült, de végül jogot végzett. Arabul, angolul és franciául beszél.

Évekig nem is láttam őt. Aztán amikor egyszer megpillantottam a TV-ben, ugyanaz a kedves arc mosolygott vissza rám, mint régen. Boldogság töltött el. Egy arc a múltból. Kiderült, hogy Hesna a jogi diploma megszerzése után külpolitikai újságíróként kezdett el dolgozni. Az elmúlt években több, mint tizenöt országból, számos háborús övezetből tudósította a Magyar Televíziót. Nyelvtudása és családi kötődései révén elsősorban a Közel-Keletről jelentkezik. Nem haditudósító, de tudósításainak helyszínei gyakran esnek konfliktuszónákba.

Munkássága során számos díjjal jutalmazták. Riportjaival kétszer is Kamera Hungária Díjat nyert, a Gázai övezetben forgatott tudósítása pedig bekerült a Monte-carlói Televíziós Fesztivál döntős alkotásai közé. "Néma bölcsők" című, gyerekhalandóságról forgatott dokumentumfilmjét az Al-Jazeera Filmfesztiválon is vetítették. A háborús konfliktusok helyszíneinek megrázó hétköznapjairól írt könyvet Háborúk földjén címmel 2010-ben. 2011-ben Prima Primissima díjat nyert Magyar Sajtó kategóriában.

Hesnát rendszeresen hívják előadni egyetemekre, konferenciákra, főleg tudósítói munkájáról. A Millenniumi Fejlesztési Célok jószolgálati nagykövete volt. 2012-ben elindult riportműsora, a Bábel – Hesnával a világ, mely megdöbbentő sorsokat, lebilincselő történeteket ígér itthonról és a nagyvilágból. (A műsort kéthetente szerda esténként láthatjátok az M1-en.)

Egy törékeny lány, akit mindenki erős, talpraesett, bátor embernek ismert meg. Pedig ő is szokott félni. Neki is meg kell küzdenie a válságövezet veszélyeivel, és természetesen az élet hétköznapi helyzeteivel is. Ugyanolyan átlagember, mint bárki más: szívesen jár bulizni a hugával, és karácsonyi partikat rendez a családjával. Családjában nagy az összetartás, mégis szülei mindkét lányt útjukra engedték, ha ők menni szerettek volna. Férjével sokat dolgozik együtt. Afganisztánban találkoztak, és az eljegyzést is ott tartották. Bár mások számára Afganisztán a veszélyek földje, Hesnát kedves élmények fűzik hozzá. Esküvőjük olyan volt, amilyenről az újságíró mindig is álmodott: romantikus, megható. Gyermeket szeretne. Előtte az élő példa, hogy ilyen különleges munkával is lehet családot alapítani. Hiszen a húga, Naima, két kislány édesanyja, a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársaként dolgozik.

Egy lány Nógrádból, aki sok-sok tanulással és kitartással eljutott oda, ahová szeretett volna. Ő ott dolgozik, ahonnan más menekül. Megrázó, szívszorító képeket lát, és dolgoz fel. Számos lehetetlen helyzetből vágta már ki magát, de itt van újra és reméljük, még sokáig.

Arra a kérdésemre, hogy mi a legkedvesebb emléke Nógrádból, a következő választ kaptam tőle.

"Nehéz egyet kiválasztani, hiszen az egész gyerekkoromat ott töltöttem! Sok kedves emlék fűz Eresztvényhez, ahova a családommal sokat jártunk kirándulni, szedrezni, szalonnát sütni, és nagyon sokat játszottunk a húgommal, Naimával és a testvéremként felnövő nagynénémmel, Vikivel a kemerovói erdő szélén is, ahol a nagymamám lakott."

Hogy mi hiányzik innen?

"Talán pont ezek a családi kirándulások. Még most is visszajárok Salgótarjánba, hiszen a szüleim ott élnek, de sajnos kirándulni kevesebb idő marad."

Végezetül szeretném átadni Hesna üzenetét a Tanuljunk Nógrádban olvasóinak. Hogy pontosan mit is? "Hogy sokat mosolyogjanak!" Próbáljuk Hesna tanácsát megfogadni. Hiszen, ha mosolygunk, mosolyt kapunk válaszul. Ha pedig Eresztvényben sétáltok, ne lepődjetek meg, ha véletlenül összetalálkoztok vele. :)


kép forrása: pozitivnap.hu

Hangolódjunk a hétfőre! :)

Ma ismét vasárnap van! Így a pihenés mellett, van még egy feladatunk! Hangolódjunk a hétfőre!

Szeptember végén elindítottam a Facebookon egy pozitív szemléletű "sorozatot": Állítsuk feje tetejére a világot! Kezdjük el szeretni a hétfőt címmel.

Holnap új hét kezdődik. Október utolsó hete. Élvezzük ki a természet szépségeit, a csodás színeket, az ősz ínyencségeit, finomságait.

A folytatásért katt ide.

Miért jött létre ez az oldal?

Sokan megkérdezik tőlem, hogy miért is jött létre ez az oldal? A kérdés jogos, bár a válasz eléggé összetett. Talán már olvastátok rólam, hogy évekig én is távol éltem, aztán 8 éve visszaköltöztünk. Ma már újra itthon vagyok. Sokan még most is megkérdőjelezik a hazaköltözésünk okát. Az évek során mi is sokat marcangoltuk magunkat, hogy jól döntöttünk-e. Megérte? Ki tudja?

Nem könnyű a helyzet sehol. (Tudom, hogy itt azért nehezebb.) Körülöttem boldogtalan arcok, kilátástalan helyzetek, szegény sorsok. Ez elszomorító! Nem tudom megmondani az okát, de legbelül érzem, nem dönthettünk másként.

Számomra minden itt kezdődött és talán minden itt is fog folytatódni. Nem vagyok földhöz ragadt. Sosem gondoltam volna, hogy újra itt leszek. Bármilyen kedves gyermekkori emlékeim fűztek ide, mindig elvágyódtam. Csak úgy, mint minden tini lány, aki a szárnyait bontogatja. Középiskola után fél évig Győrben, majd négy évig Egerben tanultam.

Aztán a fővárosban kezdtem új életet. A munkahelyemen nagyon jól éreztem magam, és a magánéletemben is beköszöntött a szerelem. Valami mégis hiányzott. Sokáig nem jöttem rá, hogy mi is lehet az. Csak azt éreztem, hogy nem kerek az életem. Gyakran kerültem nosztalgikus hangulatba, és gondolatban újra átéltem a régi szép emlékeket. Rá kellett jönnöm, hogy a legszebb emlékeim Nógrád megyéhez fűződnek.

Aztán megvilágosodtam. Hiányzik a vidék, ahol születtem, ahol felnőttem. Ahol az első barátságok köttettek, az első csókok csattantak. A vidék, ahol még a levegő is frissebb. Mindig vártam a hétvégét, hogy hazautazhassak. Otthonról haza... Fura érzés volt, de mindig megmelengette a szívem.
Úgy gondolom, rajtam kívül sokan vannak még itt, akik ragaszkodnak ehhez a vidékhez. Akik bármilyen nehéz is, szeretettel gondolnak az itt eltöltött évekre, és pozitívan néznek a jövőbe. Vagy nehéz szívvel engedték el, és emlékeikben még mindig teljes szépségében van jelen.

Megcsillant egy reménysugár! Fiatal, tettre kész, optimista emberkék is élnek ezen a környéken. Akik nem akarnak elmenni innen. Itt álmodnak egy szebb jövőről, itt terveznek, és itt tanulnak! Szeretném, ha megpróbálnánk közösen összegyűjteni azokat az értékeket, amiért érdemes itt élni. Szeretném, ha lehetőségünk nyílna közösen a fejlődés útjára lépni, és megtanulni, hogyan lehet ezen a gyönyörű vidéken is egyszerűen, mégis boldogan élni.

Hogy hogyan is kezdjük el? Gondolatban!

Egy dolgot szeretnék előre leszögezni! Én nem akarok semmit rád erőltetni. Ha úgy érzed, téged ez nem érint, kérlek, ne olvass tovább. Nem ígérek tuti recepteket, hogy miként gazdagodj meg, vagy hogyan szerezz jó állást. Nem állítom, hogy holnaptól könnyebb lesz a megélhetésed, kevesebb gondod lesz, mosolygós emberek köszönnek majd rád vissza mindenhol. Csak azt ígérhetem, hogy ha bármikor egy kis biztatásra lesz szükséged, itt megtalálsz! Ha úgy gondolod, lehet itt is szebb az élet, akkor csatlakozz hozzám!

Ha velem tartasz, remélem, egy picit optimistábban látod majd a világot! Olyan praktikus ötleteket, pozitív gondolatokat, sikertörténeteket szeretnék itt összegyűjteni, ami Téged is inspirálhat. A tanulási tippek mellett beszélhetünk a nógrád megyei programokról, egy-egy kitűnő könyvről, filmről, zenéről. Mindenről, ami pozitív hatással van ránk. Itt élünk együtt ezen a vidéken. Igényünk van a remek kulturális rendezvényekre, előadásokra, koncertekre és egyéb lehetőségekre! Fedezzük fel együtt a szépet, a természet értékeit, a remek programokat és remélem, hamarosan együtt örülünk egymás sikereinek! Tanuljunk együtt, egymástól! Mindig vissza kell kanyarodnom a tanuláshoz, de ez az egyik legnagyobb lehetőség, hogy fejlődni tudjunk. Különösen itt, ebben a megyében. Ehhez azonban a Te segítségedre is szükség van!

Örömmel fogadom véleményeidet, ötleteidet és tapasztalataidat. Osszuk meg egymással gondolatainkat, hisz együtt mindig könnyebb! Küldd el ötleteidet

ide.

Hangolódjunk a hétfőre! :)

Szeptember végén elindítottam a Facebookon egy pozitív szemléletű "sorozatot": Állítsuk feje tetejére a világot! Kezdjük el szeretni a hétfőt címmel.

Szeretném, ha vasárnaponként közösen próbálnánk meg ráhangolódni a hétfőre. Ehhez azonban a Ti segítségetekre is szükség van! Várom az ötleteket és javaslatokat, hogy miként lehetne izgatottan várni az új hét kezdetét. Osszátok meg gondolataitokat itt a blogon, vagy a Tanuljunk Nógrádban Facebook oldalán.

Ma ismét vasárnap van! Így a pihenés mellett, van még egy feladatunk! Hangolódjunk a hétfőre! Egy kedves barátnőmet szeretném idézni, akinek először meséltem a tervemről, hogy szeretném, ha az emberek elkezdenék megszeretni a hétfőt:

"Ha én megszeretem a hétfőt, akkor tudsz valamit!"

Úgy gondolom, nem Ő az egyetlen, aki így gondolkozik ezzel kapcsolatban. Van azonban egy jó hírem! Nem, nem én kellek hozzá, hogy megszeresd a hétfőt, hanem Te! Nem én változtatom meg a gondolataimat, hanem Te! Én csak próbálom más szemszögből megközelíteni.

Holnap hétfő! Ha szoktál szendvicset vinni a munkahelyedre, vagy a suliba, akkor hétfőre mindig vigyél valami nagyon különlegeset!
Ha büfében eszel, minden hétfőn válassz egy picit extrábbat! Jár ennyi kényeztetés a hét első napján! Ráadásként válassz egy csokit vagy egy ízletes süteményt, hogy fokozd az élményt!


Egy dolgot viszont mindig tarts szem előtt: csak hétfőn jár ez a rendkívüli kényeztetés!!

Na, ugye már alig várod, hogy elfogyaszd a hét első napján megérdemelt reggelidet?!

Tanuljunk meg adni!

Te milyen gyakran végzel nagytakarítást? Egy évben legalább kétszer, ugye? Tavasszal és ősszel. Ilyenkor olyan helyeket is átsúrolsz, leporolsz, kifényesítesz, amiket év közben csak nagyjából sikerül. Előkerülnek a ruhák a szekrényből. Átcseréled a téli-nyári kollekciót, kimosod az idényhez illő ágynemű-garnitúrát. Az ablakok, függönyök újra illatoznak, fényesek, tiszták. A lakás teljesen felfrissül, szinte fellélegzik.

Szoktál ilyenkor válogatni, szelektálni a ruhák, játékok, újságok között? Én minden évben - ha máskor nem sikerül -, nagytakarítás idején átválogatom a dolgaimat. Ilyenkor általában úgy néz ki a lakás, mint ahová bomba robbant, de mikor elkészülök, az mindenért kárpótol. Szétválogatom a még használatban lévő ruhákat, és a már megunt, kinőtt régi cuccokat. A fölöslegessé vált darabokat bedobozolom, és alkalom adtán eljuttatom a rászorulóknak.

A konyhában is néha összefuthatunk 3 műanyag mérőedénnyel, esetleg 3 dugóhúzóval, 4 szedőkanállal, 12 feles pohárral, 3 konzervnyitóval, vagy hasonló apróságokkal. Én ezeket is szívesen odaadom olyanoknak, akiknek pont ez hiányzik. Induló háztartásokhoz például minden egyes darab sokat jelent. Ne gyűjtögessük, gondolván, hogy "majd jó lesz valamire egyszer", inkább adjuk oda másnak. Cserébe mi is kapunk valamit, amire nekünk van épp szükségünk.

Nem is olyan régen vettünk egy új szekrénysort, amibe a tényleges bepakolás 3 napot vett igénybe. Nemcsak a ruhákat, a többi tárgyat is átválogattam. A régi magazinokat, receptes újságokat, heti újságokat mind-mind átnézegettem. Ami már ramaty állapotban volt, félretettem, hogy ha szükséges, mehet is gyorsan a kandallóba. A többit összekészítettem a gyerekeknek újsággyűjtésre.

Pakolás közben mindig elgondolkozom, hogy miért halmozunk fel ennyi fölöslges dolgot? Neked van újság vagy magazin előfizetésed? Mindig, minden egyes számot el tudsz olvasni? Vagy előfordul olyan, amit olvasatlanul behajítasz a többi közül, hogy "majd, ha ráérek, elolvasom". Jó hírem van! Nem fogod! Igazából, ezeket az előfizetéseket nyugodtan le is mondhatod. Nem fogod őket elolvasni. Sőt, megszabadítod magad a lelkiismeret-furdalástól, hogy csak kiadod rá a pénzt, fölöslegesen. Inkább vegyél 1-1 aktuális, friss számot, ha éppen van egy kis szabadidőd.

A pakolást a gyerekszobában is hasonlóan szoktam folytatni. Szerencsére, elég sok kisbaba van a környezetünkben, így a kinőtt ruhácskáknak, megunt játékoknak mindig örül valaki. A végén mindannyian jól járunk! Akik kapják, és mi, akik adjuk. Nagyon jó érzés adni! Az sem utolsó szempont, hogy a lakásban újra lesz hely, nem kell kerülgetni a használaton kívüli dolgokat.

Bár, a kislányom még nagyon kicsi, de szeretném megtanítani majd neki, hogy adni jó! Ha új ruhákat, játékokat, vagy könyveket szeretne, cserébe fel kell ajánlani egy régit, amit már nem használ, nem sajnál. Ha már felfogja, értékeli, igyekszem megteremteni a lehetőséget arra, hogy ő adhassa át, és megtapasztalja, hogy milyen érzés adni. Látni azt, ahogy a másiknak felcsillan a szeme a boldogságtól. Remélem, sikerül megtanítani neki, hogy nemcsak kapni, adni is ugyanolyan jó. (Ha nem jobb érzés.)

Ti szoktatok adni, adakozni? Milyen gyakran? Az embernek általában Karácsony környékén jutnak eszébe ilyen gondolatok. Pedig szerintem, nem szükséges megvárni a szeretet ünnepét. Bármikor ajándékozhatunk. Ha eddig még nem tettétek, csak gondolkoztatok rajta, tegyétek meg. Legalább egy évben kétszer, a nagytakarítások idején. Hogy a feleslegessé vált dolgoktól megtisztuljon a lakás, és boldog mosoly üljön mások arcára.

Egy írásom a Nyuszibogyó oldalán

2 napja megjelent egy írásom a Nyuszibogyó Webáruház oldalán. A téma egy picit más, mint amit eddig tőlem megszokhattatok. De talán megismerhetitek egy másik oldalamat is. Fogadjátok olyan nagy szeretettel, ahogy én írtam. A téma a babavárással kapcsolatos. Egy képzelt "riport" egy születendő gyermekkel. Talán lesznek olyan emberek, akiknek reményt tud adni.
Ha van kedvetek elolvasni, itt megtaláljátok:

Az a pár év - ahogy Ő látja - Nyuszibogyó Webáruház

Köszönöm, ha elolvassátok!

Lassíts! Láss! Változtass!

Tudatosan élni! – mondja Buddha
Mit is jelent ez pontosan? Ez mindenképpen életmódváltozást kíván. De hogyan fogjunk hozzá? A legelső és legfontosabb lépés: lassítsunk!
Ha lassítani kezdünk, és teljes figyelmünkkel a jelenre koncentrálunk, meglepetés érhet minket. Olyan felfedezést tehetünk, ami megváltoztathatja hozzáállásunkat. Olyan apró mozzanatokat veszünk észre, amik eddig láthatatlannak tűntek. A megoldásra váró feladatok, a problémák összezsugorodnak.

Ebben a rohanó világban a stressz az életünk része lett. Ha kicsit ellazulunk, relaxálunk, meditálunk, a problémák feldolgozása is könnyebben megy. Mert fel kell dolgoznunk őket. Nem bújhatunk ki alóla. Nem is akarunk kibújni, inkább szembenézünk vele. Fogadjuk el az élettől, amit adni kíván nekünk. Minden egyes problémát tekintsünk egy-egy megoldandó feladatnak. Ha egy kicsit lassítunk, észrevesszük gondolataink rezdüléseit, megtaláljuk a nekünk szánt utat.

Gondoljuk végig szokásainkat. Van olyan rossz, berögzült szokásod, amin szeretnél változtatni? Esetleg egy új, amit életed részévé szeretnél tenni?

2009-ben olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy részt vehettem egy Agykontroll tanfolyamon. Itt többek között a szokásokról is tanultunk. Azóta sokszor eszembe jutottak az ott tanult instrukciók, de még nem próbáltam ki ezt a technikát. Most úgy érzem eljött az idő. Megpróbálok magamba tekinteni, lassítani, átgondolni a mindennapjaimat és amiben szükséges, változtatni.

A szokásaimat a tudatalatti irányítja, a tudatos elmét viszont az akaraterő. A tudatalatti olyan, mint egy kisgyermek. Meg kell neki mutatni, hogy milyen örömök érik, ha változtat. Képzeljük el, vizualizáljuk, hogy mi történik, ha egy új szokást felveszünk pl. egészségesebben étkezünk, tanulni kezdünk, leszokunk a dohányzásról stb. Ha a pozitív dolgokra, örömökre fókuszálunk, könnyedén, erőfeszítések nélkül elsajátíthatjuk az új szokást.

Mit is kell tennünk akkor pontosan? Első lépésként írjunk egy listát, hogy miért is érdemes ezt az új szokást magunkévá tennünk? Milyen örömünk származik belőle? Mennyivel lesz könnyebb az életünk általa?

A tanfolyamon elsajátítottunk egy ún. Elme-tükre technikát is. A technika lényege, hogy alfa állapotban elképzeljük a jelenlegi helyzetet, a szokást, amin változtatni szeretnénk és gondolatban beillesztjük egy fekete keretes tükörbe. Pár percig elemezzük ezt a képet, majd kicsit toljuk távolabb ezt a tükröt és képzeljük el az elérni kívánt állapotot egy új, fehér keretes tükörben. Azt a végső állapotot képzeljük el az új tükörben, amikor már sikerült elérni a kívánt célunkat.

Ezek után 30 napon keresztül minden nap fordítsunk arra időt, hogy szívből átéljük, beleéljük magunkat az új helyzetbe, lássuk magunk előtt a végeredményt. Tűzzük ki a határidőt, amikor boldogságban fürödve tapasztaljuk meg az új szokás pozitív hatását. Ha a képzeletbeli elhatározás mellett minden nap teszünk is azért, hogy a céljainkat biztosan elérjük, az még hatásosabb lehet. Ha például szeretnél többet mozogni: tégy meg minden nap egy újabb lépést, hogy megszeresd a mozgást.

Most kaptok tőlem egy házi feladatot! :) Gondoljátok végig szokásaitokat és válasszatok ki egyet, amin változtatni szeretnétek. (Én is ezt fogom tenni!) Küldjétek el a kiválasztott szokást

ide, és csináljuk végig együtt a 30 napos programot. Sok sikert!

Egyszer volt, hol nem volt...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola. Ez az iskola nagyon különleges volt. Hogy miért? Gyere, kukkants be a falai közé és nézz körül te magad.

Minden korosztályú ember megtalálható ebben az intézményben, a csecsemőtől, az aggastyánig. Van, aki azért jár ide, mert a szülei küldték ide, mások maguktól jöttek, de elkerülni nem lehet. Ide mindenkinek járnia kell.
Minden nap, minden percben tanít valamit a nebulóknak. De nem úgy, ahogy a hagyományos iskolák, de nem ám. Itt nincsenek osztályzatok, piros és fekete pontok, beírások. Pedig néha nagyon jó lenne, ha lennének. Itt mindent a tanulók saját bőrükön tapasztalnak meg és sajátítanak el. Ha nem sikerül, lehet újra próbálkozni, de a kudarc élményét, neked kell feldolgoznod. Nincs senki, aki megmondja, hogyan védd ki, és hogyan tedd túl magad rajta.

A számtan és a helyesírás szabályait megtanítják neked, rajtad múlik, mennyire hasznosítod tanáraid segítőkész tanítását. Van azonban pár feladat, amire nem tanítanak meg. Nem készítenek fel arra, hogy
• Hogyan szerezz barátokat?
• Hogyan védekezz, ha hazudnak neked?
• Hogyan viseld a kudarcot?
• Hogyan állj fel, ha elestél?
• Hogyan vágj vissza, ha megbántanak?
• Hogyan lépj túl, ha csalódás ér?

Sorolhatnám még a feladatokat, amiket meg kell oldanod anélkül, hogy bárki is segítene. A szüleid, akik a világon mindentől megóvnának, nem lehetnek veled mindig, minden pillanatban. A tanáraid, akik próbálnak mindent megtanítani neked, nem készítenek fel az érzelmi hullámzásokra, a lelki megpróbáltatásokra. Hiába minden útmutatás, a szíved és lelked legféltettebb titkait neked kell megvédened.

Jöhetnek emberek az életedbe, akikben megbízol, akikre számíthatsz, de jól vigyázz, hogy ne sérülj. Ne légy túl nyílt, de ne is zárkózz be. Add át magad a barátságnak és a szerelemnek, de ne engedd, hogy kiszolgáltatottá válj! Légy kitartó a terveid megvalósításában, de ne légy rámenős, és törtető. Hogy miképp találd meg az arany középutat, senki nem mondhatja meg neked. Te válsz azzá az emberré, amivé válni szeretnél. Hallgass a szívedre, értelmezd a jelzéseit.

Ha hibázol, viseld tetteid következményét. Ha megbántasz valakit, tudj bocsánatot kérni. Döntsd el, hogy vajon mindenkinek meg kell-e felelned? Mi a fontosabb, a másik érdeke, vagy a sajátod? Mikor mondj nemet? Hogyan fejezd ki magad, ha valamit nem szeretnél, de ezzel fájdalmat okozol a másiknak? Vajon, ki mondja meg neked, hogy mit, mikor és hogyan csinálj? Adhatnak tanácsot, mondhatnak bármit, neked kell eldöntened, hogy biztos, az a jó, amit hallasz? Hogyan döntsd el, mikor mit teszel helyesen? Van valami útmutató, amit használhatsz? Amit átadhatsz a gyermekeidnek, az unokáidnak? Valami, amire azt mondod, ez az! Ebben minden benne van, amit ebben az iskolában meg kell tanulnod! Megmondom neked, nincs ilyen.

Ez az iskola más, mint a többi. Ez az Élet Iskolája! Itt minden pillanatban történik veled valami, minden mindennel összefüggésben van, és ezt neked kell kibogoznod! Minden feladatot neked kell megoldanod, és megélned! Talán elbuksz párszor, és úgy érzed majd, nem bírod tovább. Hidd el, ezen mindenki átesik. Csak lépj tovább bátran!

Jó tanulást és sok sikert az élet iskolájához!